Nyúlzug - Podmaniczky Művészeti Alapítvány

Önházasság
Istennel a kertben
A leghosszabb éjszaka
Szesz, szeretet
A folyóban egy óriás süllyedt el

Hartay Csaba versei

Önházasság

Nem mondtam

De kibékültem önmagammal

Sörözünk együtt írunk verset

Egész jó fej vagyok

Ha nem nyavalygok

Szinte mint egy férfi

Majdnem bácsit írtam

De a bácsit azt magázni kell

Áll az előszobában

És a szüleimet keresi

Megtartottam önmagam

Elviselem a pofámat

Holtomiglan-holtomiglan

Istennel a kertben

Ha este a kertben járok

A világűrben veled lépkedek

A kerítésen túl idegen bolygó

Felszínén vakondtúrás-kráterek

Visszatérő üstököscsóva

Házunkhoz autó érkezett

Fénysávja a galaktikus tájon

Kiejthetetlen ékezet

Megszűnik a távolság

Ha fényévnyire a közel

Magamra akkor sem hagysz

Ha azt hiszem nem létezel

Egyedül Te ismered birodalmam

Mögötted némán ballagok

Villanó szemű macskáim

Talán csak rég kihunyt csillagok

A leghosszabb éjszaka

Hatalmas szőnyeg

Minden téli este

Holdig vezető lábnyomok

Fagyos csillagok az égen

S az udvaron álló

Zúzmarás fák

Mintha beleőszültek volna

A leghosszabb éjszakába

Szesz, szeretet

Részegen rájövünk

Hogy legtöbb

Ismerősünket szeretjük

Fel kell őket hívni

Tudatni velük a szeretetet

Ők meg szín józanul hallgatják

Szánalmas vallomásainkat

Ritka a részeg

A vonal másik végén

Ritka a viszontvallomás

Az elismerés

Hogy már megint

Milyen jól berúgtál

Hiába

Neked minden

Ripsz-ropsz sikerül

Illik hozzád a szesz

Te vén csibész

Minden kortyodhoz gratulálok

Éljenek magányosan alkoholisták

A folyóban egy óriás süllyedt el

A kapitány ujjlenyomatai az égen

Ahogy próbálta

Kitapintani az éjszaka széleit

Sima

Suttogta

Tovább még simább

Még sötétebb

A hajósinas jelentette

A folyóban egy óriás süllyedt el

Egyre bizonytalanabb lépteit

A part mentén

Megkövesedett buborékok jelölik

Az utolsó

Fekete üvegből van