Remekmű született

Podmaniczky Szilárd “regénytrilógiája”

Podmaniczky Szilárd: Időntúli hétméteres (regénytrilógia) – Tiszatáj-könyvek, Szeged, 2004. 346 oldal, 2850 Ft

 

Podmaniczky Szilárd náluk megjelent új könyvét Olasz Sándor, a Tiszatáj főszerkesztője adta a kezembe. A harmadik regény nagyon jó, mondta, feltétlenül olvasd el. Így hát rendhagyó módon, egy regénytrilógiát illetően pedig nagyon is rendhagyó módon kezdtem az olvasást: a kötetben lévő harmadik szöveg elolvasásával, s még mindig az itt olvasottak hatása alatt állok, noha azóta már az első két kisregényt – ha tetszik, a “trilógia” első és második részét is elolvastam. Azt hiszem, önmagában is érdekes, bár nem egyedülálló jelenség, hogy egy egységesnek tekintett mű egyik része a többi rész elé áll, s kevésbé hagyja őket érvényesülni. Podmaniczkynél ez az eset érthető is, hiszen – gondolhattuk akár előre is – a kötetben nem a hagyományos értelemben vett regénytrilógiával találkozunk, nem olyan hármas regénnyel, amelyben az egyes részek a történések és a motívumok révén szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hanem három önállóan is élő, létező “szöveggel”, ezeket a szövegeket pedig – legalábbis az én olvasatomban – egyetlen motívum, a keresés, az úton levés motívuma kapcsolja egymáshoz. Ebben a viszonylatrendszerben már érthetőnek és elfogadhatónak tűnik, ha az egyik szöveg a másik fölé nő, s önálló életet él. Csupán azt sajnálhatjuk, hogy ez a “ránövés” elveszi a figyelmet az első rész szabad áramlásra emlékeztető szövegformálásáról, nyelvi bravúrjairól, ezek közül csak egyet idézek fel, gyermekkorunk versikéinek mai átiratát: “Hull a pelyhes fehér hó, adjon isten télapó, mizus van, mizus van, tán még nem is ugorhatsz! Minden gyermek várva vár, páncélszekrény tárva áll, hull a hó, hull a hó, raboljál el télapó! A karácsony jaj de fényes, átfut rajtam egy-két krémes, csilingel, csilingel, a belügy miniszter! A szeretet ünnepén, fent ülünk egy nagy tevén, hová mégy, hová mégy, tán csak nem a Györgyire?” A harmadik rész, mit rész, önmagában, kisregényként is létező szöveg felnövesztődésével, ugyancsak kisebb figyelem jut a Vénusz a Rózsadombon című szövegre, noha a fantasztikummal kapcsolatot tartó elemei itt is megérdemelnék az önálló elemzést, annál is inkább, mert ezek a fantasztikumhoz kapcsolódó elemek az újabb magyar prózának legalább olyan fontos építőkövei, mint az újabban sokat emlegetett történetiségre visszautaló vonatkozások.

Az eddigiekből is kitűnhet, hogy rendkívül fontos írásnak, kiváló munkának tartom ezt a kisregényt, olyan munkának, amelyik valóban a ma emberének idejére, terére, lehetőségeire kérdez rá. Azt gondolom, pár évtizeddel ezelőtt az ilyen súlyú munkákról társaságban, valódi köztereken is szó esett. Ma ez már elképzelhetetlen, arról, hogy akkor és ott miért, itt és most pedig miért nem, nem ebben az írásban kell beszélni. Két jelenségről azonban szólnom kell. Az egyik: a kisregény visszafogottságán, a pontos állító mondatokon, az enyhe monotonságon, amit a mondta állandó hangsúlyozása még ki is emel, a belső szenvedélyt érzem. Azt hiszem, ez a belső szenvedély az, ami az írás belső rendjét megteremti. Az eleve elrendeltségből származó belső rendjét, itt minden a helyén van, semmi nem formálódhat másként. A másik megjegyzésemmel ki kell lépnem – legalábbis látszólag – ennek a kisregénynek és a szóban forgó “trilógiának” a világából. Pályáját, könyveit, majdnem mindenütt felbukkanó írásait, jegyzeteit, glosszáit figyelve Podmaniczky Szilárdban el kezdtem félteni az írót. Attól féltettem, hogy túlírja magát, s hogy az írás, az állandósuló írás miatt nem tud a körülötte lévő világra figyelni. Ez a mostani “trilógia”, különösen pedig az Ork és Orkla című kisregény számomra azt is mondja, hogy aggodalmam fölöslegesnek bizonyult, a szerző frissebb, mint valaha, ráadásul pedig tud is mindent a korunkról. A nyelvi gazdagság valamiképpen a sorsszerűség megérzésével, megragadásával párosult, a sokat emlegetett kisregény szövegéhez kapcsolódva azt is mondhatjuk, hogy Podmaniczky egy remekmű megteremtésével dobott törülközőt irodalmunk állóvízébe. Füzi László

 


Minden jog fenntartva ©
2004-2005